ZöldOkos kupa

 

A biodiverzitás megőrzése a Kőhegy-tójánál

Projekt feladat: Brokoli trió, Benk lilla-Nóra, Okos-Rigó Rózsa, Péter Koppány.

A csapat

 

 

Mi a biodiverzitás? 

 

A biodiverzitás biológiai sokféleség a Földön élő élőlények (mikroorganizmusok, növények, gombák, állatok) és a köztük létrejött interakciók összessége. A Földön élő fajok  összességét  ökoszisztémának hívjuk. Ökoszisztéma lehet egy fa, egy kis udvar, de lehet egy erdő is. Annál egészségesebb egy ökoszisztéma, minél nagyobb a biodiverzitás. A biodiverzitás biztosítja számunkra az oxigént, a vizet, az élelmet, a növények beporzását stb. Mindezek számos kockázatnak vannak kitéve, amelyek veszélyeztetik a fajok életét, fennmaradásukat.

 

A Kőhegy-tója és környezete


 

A Kőhegy-tója Kalotaszentkirály-Zentelkétől délnyugatra, kb. 2 km-re található állóvíz. A Kőhegy a Vigyázó (Vlegyásza) hegytömb elővonulata,  leglátványosabb része a  Hármas-kőszikla, melynek legmagasabb pontja 1050 m. A Kő-hegy lábánál természetes módon alakult ki két tó: a  Nagy-tó és a Kis-tó. A csapadék és a környék forrásvizei táplálják ezeket. Kalotaszegen a kéreglemezmozgások következtében fellépő, gyűrődések, kiemelkedések és süllyedések sokszínű tájat alakítottak ki. A gyűrődés teknőjében alakult ki környékünk e két gyöngyszeme. 

Ez a terület az év minden évszakában gyönyörű látványt nyújt, akár ősszel, a lombhullató erdő sok színével, akár télen a befagyott víztükörrel. Gyakran szoktunk kimenni oda és csodálni a természetet. Szalonnát sütünk ilyenkor, vagy megmásszuk a  Hármas-kősziklát.  Egy biológiai sokféleségben gazdag terület ez, mind a tóra, mint az erdőre nézve. A tó környezetében elegyerdő valamint legelő található. A növény és állatfajok változatosságát szabad szemmel is láthatjuk. 

 

Kőhegy-tója és környékének fajösszetétele 

 

Az általunk választott természeti érték nagyfokú biodiverzitással rendelkezik. Dolgozatunk további részében bemutatjuk az itt található erdő, a legelő és az állóvíz fajösszetételét. Ennek a három területnek a fajfelépítése is eltérő. Míg a gyepes helyeken augusztusban nyílik a legtöbb virág, az erdőben most, májusba tekinthetőek meg a szebbnél szebb virágok és növények. A biodiverzitás része az állatvilág is.

 

Az erdő élővilága

Leggyakoribb a bükk (Fagus), a kisállatok kedvence, a tölgy (Quercus), de a fenyőfajták (Pinaceae), a nyír (Betula pendula), a nyár (Populus), a mogyoró (Corylus) is elterjedtek. Az erdőben tett sétánk során sok virágfajtát találtunk. Legismertebb tavaszi virágunk az kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis). A fehér, tavaszt jelző védett növény csak tél végén, tavasz elején virágzik itt, ami nagy látványosságnak számít, így a turisták előszeretettel gyűjtik. Az erdő igen ismert lakója az indás ínfű (Ajuga reptans), az erdei mácsonya (Dipsacus fullonum). Gyönyörű, tavaszi védett virágunk a mocsári csillaghúr (Stellaria). Az kék virágú erdei nefelejcs (Myosotis sylvatica) sziklás helyejen április-július között lelhető fel. Kis szirmú erdei holdviola (Lunaria rediviva) nagy leveleivel csodálatos díszei az erdőnek. Az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) is  igen érdekes,  fehér pöttyös zöld leveleivel és apró lila virágaival. Napraforgó kutyatejet (Euphorbia serrata) is találhatunk ritkán az erdős területen. Nem virág, de igen honos itt az  erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) és indian poke (Veratrum viride). Gombák is előfordulnak erdőnkben:  fákon található a mézgomba (Armillaria ostoyae). Gombaszezon idején megtalálható a rókagomba (Cantharellus cibarius), az őzlábgomba (Lepiota), a keserűgomba (Lactarius piperatus), a gyilkos galóca (Amanita phalloides) stb. 

Az erdőnek népes az állatvilága. A nagyemlősök, mint a barnamedve (Ursus arctos) régebben nem élt nálunk, de az utóbbi években mi is találtunk medvenyomokat, a vadászok is láttak már medvét. Farkasokból (Canis lupus), a Kárpát-medencében is csak szigetszerű populációk élnek. Ez a faj Romániában is szigorúan védett. A rókával (Vulpes) már gyakrabban találkozhatunk az erdőben, mint az utóbbi két fajjal. Sajnos gyakran bemerészkedik a faluba tyúkhúsra vadászni, aminek a gazdák nem örülnek. Az őz (Capreolus) és a szarvas (Cervidae) is előfordul az erdőben, sőt még arra is volt eset, hogy egy őz odament egy társasághoz, és ott is maradt velük. Éjszaka vaddisznó (Sus scrofa) csordát is megpillanthatunk, amint vonulnak szomjukat oltani. A szarvasok inkább meglapulnak valahol, az erdő zugában. Találkozhatunk mókusokkal (Sciurus vulgaris), a pelével, vagy cibókával, de szalamandrát is láttjunk már. Erdőnk gazdag madárvilágából megemlítjük: az erdei fülesbaglyot (Asio otus), az őszapót  (Aegithalos caudatus), a fakopáncsot (Dendrocopos major), az erdei pintyet (Fringilla coelebs), a vörösbegyet (Erithacus rubecula), a kakukkot (Cuculus canorus) és a meggyvágót (Coccothraustes coccothraustes).

 

A legelő élővilága

A tavak legelős területen találhatóak. Előfordul itt a híres mocsári ibolya (Viola epipsila), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a salátaboglárka (Ficaria verna), a tavaszi és az őszi sáfrány (Crocus heuffelianus és banaticus) és a kedves foltos árvacsalán (Lamium maculatum) is. A tágasabb gyepes területeken él a a gyakori pongyola pitypang (Taraxacum officinale) és sárga barátja, a tavaszi kankalin (Primula veris), de április-májusban itt pompázik a  kosbor (Orchis) is. Nyáron a kék iringó (Eryngium planum), a máriatövis (Silybum marianum) és a bábakalács (Carlina acaulis) is virágzik.  Néhány gombával is találkozhatunk errefelé, például a csiperkével (Agaricus campestris), a pöfeteggel (Lycoperdaceae) és mezei szegfűgombával (Marasmius oreades). A legelő rovarai: ganajtúrók (Scarabaeidae), szöcskék (Tettigonioidea), mezei tücskök (Gryllus campestris), nappali pávaszem (Inachis io), népesítik be a füves területet, de találtunk termeszhangyabolyt (Isoptera) is. A tó közelében gyíkokkal és  levelibékákkal találkoztunk.         

 

A Nagy-tó élővilága

Az állóvízben több faj is él: ilyen például a barna varangy (Bufo bufo), a  zöld levelibéka (Hyla arborea), a sárgahasú unka (Bombina variegata), a  tarajosgőte (Triturus) és a hólyagcsiga (Physella acuta), a vízisikló (Natrix natrix). Ilyenkor tavasszal számtalan ebihalat, nem kifejlett békát figyeltünk meg a vízben. A víz felszínén él a vízipók (Argyroneta aquatica), a poloska  (Nepomorpha) és a szitakötő (Odonata).