8.osztály - Emlékeink

4. oldal / 5



 

 




 Ötödik osztály első napjaiban


Bemutatkozunk  

 

Osztályunkban tizenhatan vagyunk, tizenegy fiú, öt lány. Mindig megbeszéljük a teendőket és más dolgokat. Azt, hogy összetartóak vagyunk, volt tanító néninknek, Böndi Katalinnak és osztályfőnökünknek, Péter Mónika-Máriának is köszönhetjük. Vele kirándulunk, versenyekre is megyünk. Mikor kell, kiabál, de inkább nevet, kacag. Kicsit csínytalanok vagyunk, de, ha valami rosszat tett valaki, mindenki vállalja a büntetést. Osztálytermünk tágas, világos, nagyon szép. Tele van növényekkel. Közösen díszítettük fel, hogy jól érezzük magunkat benne.

 

„Megjöttek az új osztálytársak, megbarátkoztunk, és bevettük őket a csapatba. (Varga Gergő)

„Szerintem ez a legjobb osztály.” (Bálint Ernő-Zsolt)

„Nagyon szeretek ebbe az osztályba járni, mert kedvesek az osztálytársaim és barátságosak.” (Antal István)

„Szeretem ezt az osztályt.” (Barta Hajnalka-Anna)

„Örülünk, mert Péter Mónika-Mária az osztályfőnökünk.” (Márton Anett-Mónika)

„Tisztelettudó osztály vagyunk.” (Török-Pali Tamás)

„Szerintem egy jó osztály vagyunk.” (Lőrincz Hunor-András)

„Kedvelem ezt az osztályt, és remélem, hogy több éven keresztül összetartóak leszünk. (Tököli Jenő-Richárd)

 „Remélem, hogy a legösszetartóbbak leszünk.” (Vincze-Jancsi Réka)

 

Mi történt velünk mindezidáig?

 

Emlékműsor

A helyi oktatás írásos említésének 360-dik évfordulója alkalmából bemutattunk egy kis színdarabot, mely a jövőben történt. Azt játszottuk el, hogy a 400-dik évfordulón, 2053-ban az iskola akkori igazgatója, barátai társaságában felnyitja a 2013-ban elrejtett időkapszulát, megnézi az emlékkönyvet és a naptárt. Az igazgató nem más mint György Péter osztálytársunk, barátai pedig az osztály többi tagja. (Török-Pali Tamás)

 

Kirándulás és Valahol Európában

2013 őszén Kolozsvárra mentünk megnézni a Valahol Európában című előadást. Felültünk az abuszra, és elindultunk Valkó, Mákó és Vista fele felvenni ottani osztálytársainkat. Kolozsváron sétáltunk a Fellegvárban. Onnan lejőttünk és a Szent Mihály templomnál álltunk meg. Megnéztük Mátyás király szülőházát is. Elmentünk enni a Soraba. Utána szaladás a színházba. Nagyon jó volt. Remélem, még megyünk. (Vincze-Jancsi Réka)

 

Osztálybuli

V. osztály elején egy osztálybulit tartottunk. Amíg a fiúk buliztak az osztályban, addig a lányok, a Miklós édesanyja és az osztályfőnöknő palacsintát sütöttünk. Mi, a lányok, egy idő után megúntuk, és visszamentünk az osztályba. Sokat buliztunk. Amikor megsült a palacsinta, ettünk belőle. Nagyon finom tea is volt. Nagyon jó volt a buli. Remélem, hogy még lesz. (Kolcsár Lilla)

Farsang – Ady Baki cirkusz, 2014. február

Beleegyezett az osztály, hogy a farsangi bálon egy cirkuszt mutassunk be. Miután eldöntöttük, hogy ki mi lesz, megkezdődött a koreográfia. Mindenki a saját tetszése szerint választotta meg, hogy ki lesz a szerepben. Isti volt a hosszúnyakú zsiráf, Anna a nagypocakú pandamaci, Zsolt a száguldó zebra, Peti sajnos nem tudott részt venni, de macska lett volna, Jenci tekergő kígyó, Dávidka nyúl, Huni csíkos tigris. Volt három bohóc: Dávid, Gergő és Miki. Csodálatos ruhákba bújtak bele. Réka, Anett és Lilla voltak az akrobaták, a két mókamester én és Tamás. Bemutattam az állatokat, majd jöttek az akrobaták. A bohócok minduntalan felborították az akrobatákat, majd piramist formáltak, végül közösen táncoltunk. Szerintem minden a terv szerint ment, nagy tapsot kaptunk és sokat nevettek rajtunk. Mi más kell egy jó szerephez? (Török Boglárka)

 

SuliJó és táborozás Algyógyon

Az osztályfőnökünk mesélt a SuliJó versenyről. Megkaptuk a hirdetést, az osztállyal eldöntöttük, hogy benevezünk. Mindenki elmondta, hogy milyen jócselekedetre gondolt.

Tamás, Anett és Réka javaslatára úgy döntöttünk, hogy idős személyeket „fogadunk örökbe”. Meglátogattuk Máté Ilona 82 éves nénit, aki egyedül él. Elbeszélgettünk vele, és megajándékoztuk élelmiszerrel. Nagyon hálás volt. Elmentünk Péter Piroska nénihez, aki 69 éves, és mozgássérült, mert agyvérzése volt. Amikor meglátott minket, örömében sírt, mivel egyedül él. Kérdéseket tettünk fel neki, így derült ki, hogy a fáját nemsokára felvágják, és el kellene rakni. Néhány nap múlva visszatértünk, és elraktuk a téli tüzelőjét. Kolcsár Erzsi néni is szívesen fogadott. Ő is egyedül él 79 évesen, kevés nyugdíjából. Neki is vittünk ajándékot, aminek nagyon megörült. Sose volt családja, ezért megígérte, hogy süt nekünk palacsintát, ha még ellátogatunk hozzá.

Hunor és Zsolt javaslatára meglátogattuk Kis Györgyöt is, aki 62 éves mozgássérült. Szomorúan mesélte el nekünk, hogy háromszor volt paralizálva. Ő is örült szerény ajándékunknak, de még jobban a társaságunknak. Kiderült, hogy az osztályból mindenkit ismer, mivel ideje nagy részét tolókocsiban ülve a kapujuk előtt tölti.

A jócselekedet befejezéseként, hogy ne csak a helybeliek élvezzék a segítségünket, Lilla és Dávidka ötletére jó minőségű, kinőtt ruhákat, játékokat gyűjtöttünk és bedobtuk a Caritas konténerébe.

Ezekből a látogatásokból megtanultuk, hogy jó dolog segíteni másokon, és ráébredtünk, hogy mi is egyszer meg fogunk öregedni, betegedni, amikor majd mi is örülni fogunk, ha segítséget kapunk és valaki elbeszélget velünk.

 

Bár a verseny díjazottjai nem lehettünk, de kedvezményesen vehettünk részt az algyógyi osztályösszerázó táborban 2014. május 8-11. között. Csütörtök reggel elindultunk. Az első megállónk Torockó volt, ahol megnéztük a múzeumot és a Székely- és Ordas-követ, ahonnan régen a vasércet bányászták. Utána elmentünk Torockószentgyörgyre, ahol felmentünk a várba. Nagyenyeden megnéztük a Betlen Gábor Kollégiumot és a templomokat. Mind a kettőt restaurálták. Sétáltunk Gyulafehérváron, Erdély régi fővárosában. Megnéztük a katolikus püspökséget és katedrálist. Eljött a pillanat, amikor megérkeztünk Algyógyra. Vacsoráztunk és játszottunk, aztán lefeküdtünk. Volt egy kis balhé az alvással, de reggel minden jól indult. Sok osztályösszerázó játékot játszottunk. Elmentünk kirándulni. A vajdahunyadi várban tetszett a kínzókamra, a mély kút meg az állattrófeákkal tele szoba. Déván megnéztük a várat és fürödtünk. Utolsó nap felírtuk egymás hátára a jó dolgokat és könnyes szemekkel búcsúztunk.  Végül megnéztük a feredőgyógyi római fürdőt, ami rossz állapotban volt, mivel nem gondozták, majd hazajöttünk. Bántam, hogy nem jutottunk el a bölényrezervátumba és a Detunátákhoz. (Varga Gergő és a többiek) 

 

Évzárói műsorunk – Az aranyszőrű bárány vagy A szomorú királykisasszony

 

Az úgy volt, hogy egész évben magyar órán csak mesékről és mondákról tanultunk. Így a változatosság kedvéért magyar népmesét mutattunk be. Az elején csak a lányok akarták, de végül a fiúk is kedvet kaptak. Dávid volt a királyfi, aki felvidámította a királykisasszonyt, Rékát. Jenci volt a király, Huni a pap, Isti a sütőasszony, Zsolt a katona, Dávidka a paripa, Tamás az aranyszőrű bárány, Lilla az eladó leány. Boglárka mesélte a történteket. A díszletek elkészítésében azok az osztálytársak is besegítettek, akik elutaztak, így nem kaptak szerepet. Igaz volt, mese volt, aki nem hiszi, járjon utána.